Kritikák

"Dobszay szereti, amit csinál. Szereti mindhárom mű esetében. Szeret kísérni és szeret irányítani. Egyszerűen magával ragad, visz. Lenyűgöz. A nyitányt élvezi, kísérőként gondos, precíz, vigyáz a gordonka pátoszára, együtt lélegzik a szólistával. (...) Korához képest elmélyült művész, s még nemesedik, még égetőbbé válik a szenvedély a romantika álomvilága felé."

„Dobszay Péter Puccini csodálatos zenéjét a legmagasabb szinten vezényelte és frazeálta. Tökéletes volt a zenei vonalvezetés: a legapróbb részletekig tökéletesen kicsiszolva, a dramaturgiát tökéletesen követve (a zeneszerző legszebb zenekari darabja, az Intermezzo gyönyörű volt). Mind a négy felvonást zseniálisan vezette végig: külön elismerést érdemel a IV. felvonás, mellyel sok karmester és rendező nem nagyon tud mit kezdeni: ő és Juronics nagyon is tudtak, a közelgő tragédiát rendkívül szuggesztíven építette föl Dobszay (hiszen a IV. felvonás fölött elsősorban a karmesternek van hatalma).”

„A tétel tempóját szinte életveszélyesen lassúra vette Dobszay, ez azonban bőven megtérült a végső kitárulkozás himnikus erejében. Ebben az előadásban ugyanis a puszta eljátszáson túl mindig világosan megfogható célok, pillanatok irányították a zenei folyamatot.”

"Nem kevésbé jelentett várakozásaimhoz képest is felvillanyozó élményt a zárószám, Beethoven 7. szimfóniája sem. Dobszay Péter itt mutatkozott be igazán nagy formátumú előadóként, nemzedéke joggal nagyra értékelt magyar karmestereinek – és a néhány évvel idősebbeknek – nem csupán egyikeként, hanem egyik legkiválóbbjaként."

"Nem kétséges: az interpretáció magas színvonala elsősorban Dobszay Péternek volt köszönhető, aki muzikalitását, zenei tudását és csiszolt karmesteri eszköztárát tekintve máris a zenekarvezetés avatott mestere ‒ s akire bizony régóta vártunk."

"Az estet Dvořák 9. „Az Új világból” szimfóniája zárta, amelynek előadása során a fiatal magyar karmester-generáció egyik legtehetségesebb képviselője, Dobszay Péter érzésem szerint valóban „megérkezett” városunkba. Világos koncepció mentén, fölényes anyagismerettel, kifinomult karmesteri technikával, a zenei folyamatokat végig kontroll alatt tartva dirigált: a karakterekben bővelkedő szimfónia izgalmas utazás élményét nyújtotta gazdag és jól felépített interpretációjában."

"A szünet után kiderült azonban, hogy mindez csupán erőgyűjtést jelentett a hangverseny tetőpontjául szolgáló Beethoven-szimfóniához. Dobszay Péter ebben szinte újjászületett, és magasrendű zenei és karmesteri erényekről tett tanúbizonyságot. Már a szimfónia forradalmian új kettős nyitó gesztusa kirobban energiával szólalt meg, majd a folytatás mintegy magával sodorta a hallgatót szenvedélyével, sóhajaival és nekirugaszkodásaival – mindez a karmester pálcája alatt hallatlan súllyal, mégis mintegy önmagától, a szükségszerűség erejénél fogva született meg. Dobszay mindeközben megőrizte tartását, tökéletesen kontrollálta a részleteket, a belső crescendókat vagy a differenciált színeket."

"A fiatal karmester, Dobszay Péter dirigálásával lenyűgözte a hallgatóságot. A magyarországi dirigens bebizonyította nekünk is, hogy nem véletlenül került be a legutóbbi budapesti Maestro Solti karmesterverseny döntőjébe. Nagyon jól felkészült zenész, s felfogását a zenekar elfogadta, megvalósította. Mozdulatainak mindig konkrét zenei funkciójuk volt, kiválóan irányította a szimfonikus zenekart."

"Dobszay Péter lendületes, friss interpretációja remekül eltalálta a Bernstein-opera alaphangulatát, jól érzékeltette a zenében megbúvó iróniát, és ügyesen emelte ki a show-szerű elemeket."

"Dobszay Péter még csak huszonnyolc éves, de korát meghazudtolóan érett, ha zenéről van szó. Vezénylését nemcsak hallgatni, de nézni is jó – kezeinek határozott és egyértelmű mozdulataival értelmezi is a zenét -, és talán nem tévedek, de játszani is jó lehet a pálcája alatt. Úgy gondolom, a vezényelt művek minden ütemével el tud számolni, felkészült dirigens, aki jól „megtanulta” a műveket. Az volt az érzésem, hogy fejben mindig néhány ütemmel előbbre gondolkodik, mint ahogyan a zene szól, a szimultán gondolkodás eredményeképpen pedig minden ütem kidolgozott, minden csúcspont jól előkészített volt. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy megelőlegezzük: Dobszay Péter (aki egyébként aktív orgonaművész is) karmesterként jelentős pálya előtt áll."

"Dobszay Péter vezényletével a szépség és a virtus elegáns játéka volt ez a koncert – kiemelkedő színvonalon interpretálva."

"Az idei bordalgála második felében a Pannon Filharmonikusok „színházi részlege” és szimfonikus kamarazenekara, a Pécsi Szimfonietta működött közre, és Gergely László koncertmester, valamint a fővárosból érkezett ifjú, mindössze 25 éves karmester, Dobszay Péter vezetésével végig egészen kiválóan muzsikáltak, legyen szó akár a kíséretről, vagy az olyan önálló bravúrszámokról, mint például Strauss Mennydörgés és villámlás polkája, Piazzolla Liber tangója, vagy Bartók Kicsit ázottan című karakterdarabja. A virtuozitás és remek összjáték mellett magával ragadó volt a zenekar felszabadultsága is, melyet az ifjú karmester precíz, de kellő oldottságú és megfelelő intenzitású mozdulatai is elősegíthettek."